Kicsit félve, kicsit vegyes érzésekkel, de rettentően izgatottan ültünk be tegnap a legújabb Marvel Studios filmre, a Thor Ragnarokra. A félelem oka az új rendező, a vegyes érzés a 80-90-es évek hangulatú trailer miatt volt, az izgatottság pedig amiatt, hogy mégiscsak a Thor széria legújabb része kerül vetítésre, amit imádunk!

Röviden azt kell mondjam, felesleges volt bármilyen félelem, mert a Ragnarok a Marvel Studios eddigi legszórakoztatóbb filmje szerintem! Nézzük spoiler mentesen, hogy miért. 

Ragnarok - a történet

Aki követte Thor kalandjait képregény formában is, az tudja, hogy Ragnarok nem más, mint a káosz, a megsemmisülés, az istenek bukása. A filmes Ragnaroknak semmi köze a képregénybeli történethez, maximum abban hasonlítanak, hogy Asgard léte kerül veszélybe. Én nagyon szerettem a történet comics verzióját és féltem, hogy nem lesz olyan izgalmas és összetett, mint a képregényben, ahol nem volt ritka, hogy egyszerre 5-6 szálon történtek az események. Jó hír, hogy az aggódásom hiábavaló volt, mert a filmes verzió is hasonlóan jó lett. Más, nincsenek benne azok a csavarok mint a comicsban, de izgalmas és látványos lett!

Az új rendező

Taika Waititi szerintem úgy kellett az univerzumak, mint az új Pókembernek Tony Stark. Az egész univerzum kicsit más perspektívába kerül a rendezésnek köszönhetően. Életre keltette a dialógusok háttereit, tökéletesen érzékelteti a filmben megjelenő méretkülönbségeket és távolságokat a Galaxison belül.  A kameraállások, a plánok, sosem voltak ezelőtt ennyire erősek és kreatívak a Marvelnél.  A dramaturgia szinte hibátlan, a helyszín- és karakterbemutatások részletesek és pontosak, pont elegendő információt adnak, hogy az új karaktereket értsük és megszeressük, a régiek pedig fejlődjenek, vagy akár megdöbbentő dolgok derüljenek ki róluk.  A film dinamikája pedig több mint kellemes. Így azt kell mondjam, jó lenne ha Taika dolgozna még más Marvel filmekben is. 

Retro stílus

A Guardians of the Galaxy és a Stranger Things (Netflix sorozat) rettentő igényesen élesztette fel a retro hype-ot, amire a Thor Ragnarok is bőven rápakol. A Ragnarok trailer után, pont ezért féltem is egy kicsit. Egy sci-fi univerzumban játszódó mitológiai történetbe hogyan lehet izzadtságszag mentesen beleeröltetni a 80-ás évek hangulatát? A válasz egyszerű: így!!! Használd az erős, korszakra jellemző színeket, bolondítsd meg 8bites elektronikus zenével, és ha mindezt kellő igényességgel és szépérzékkel teszed, máris elkészült a Thor Ragnarok! Szóval nem gondoltam a trailer után, hogy ezt fogom írni, de nagyon feldobta a filmet ez a plusz retro hangulat!

Karakterek

Odin - Kiderül hol van odin, mi lett vele, és fény derül valódi múltjára is! Többet róla nem írhatok, mert spoiler lenne, de Odin karakterének, motivációjának megértéséhez is elengedhetetlenül nagy segítség a Ragnarok. 

Hulk - A korábbi filmekben inkább Bruce Bannert ismerhettük meg, aki néha átváltozik Hulkká, magát Hulkot mininálisan. Eddig hulk jellemét igazán csak a képregényekből lehetett megismerni, de ez végre most megváltozik. Megismerhetjük Hulkot a képernyőn  is, beszél, érzelmei vannak, és néhol még humora is!

Hela - A halál istennője. Na az ő karaktere nem a legjobb szerintem. Oké, hogy kell egy legyőzhetetlen főgonosz, akinek jó ha van meglepő eredettörténete, de talán ő a legsúlytalanabb eddigi főgonosz. Ahhoz képest, hogy milyen gonosz és vérszomjas, ezt viszonylag keveset látjuk a filmben. Én örültem volna az eredettörténetéből adódó karakterkonfliktusok jobb bemutatásának (bocsi a dagályos fogalmazásért, de ha pontosabban fogalmaznék, elárulnám a lényeget) de ez elmarad. Szóval elhiszem hogy Hela egy pokoli teremtés, de jobban meggyőzhetett volna erről tettekkel is. Pszichopata voltát erősebb színészi játékkal, nem csupán humoros módon kellett volna megmutatni. 

Loki - Én nagyon vártam már, mikor ismerjük meg Lokit mint nem a világuralomra törő főgonoszt, hanem aki valójában: A Csínytevés Istene. Ezt is a Ragnarok hozza el nekünk. Itt Loki sokkal finomabb jellemvonásokkal jelenik meg, ezáltal sokkal szerethetőbb is, mint eddig ever.  

Thor - végre!!! Megismerhetjük a képregények valódi Thorát, aki már nem csupán egy szépen kigyúrt, nagyon erős norvég adonisz, aki elektromos kalapácsot pörget, a 9 világ valamelyikén, hanem egy laza, humoros, de erkölcsos ISTEN. Igen csupa nagybetűvel, mert az a karakterfejlődés, amit ő a Ragnarokbam bemutat, érdemessé teszi rá. A film végére rendelkezik mindennel, ami a hős jungi archetipusához kell. Ezzel a filmmel végleg eltemethetjük a régi Thort, és ünnepelhetjük az újat!

Új karakterek

Új figurákkal is bővül az univerzum. A Jeff Goldblum által megformált Nagymester zseniális a maga nárcisztikus Napóleon komplexusával, Valkűr nagyon erős karakter, ráadásul mitológiai szempontból is az egyik leghitelesebb. Az egy dialógusból megismert múltja pedig tökéletesen beágyazza őt az univerzumba. De a prímet minden kétséget kizáróan Korg viszi! Ő a Star Wars univerzumban kötelezően megjelenő cuki karakterének Marvel által tökéletesített figurája! Személy szerint én igényelném, hogy Groot mellett kapjon helyet az Infinity War-ban!

A Ragnarok tehát új szintre emeli a Marvel Univerzumot, előkészíti a Végtelen Háborút, upgradeli a szereplőket, és mindezt úgy, hogy tűpontos humorával, látványelemeivel és a szinte hibátlan dramaturgiájával végig magávalragad a kilenc világ meséjébe. Okosan adagolt humora néhol már-már paródia jellegű, mégsem erőltetett, öncélú vagy vicceskedő. A duringcredit fontos, az aftercredit miatt viszont felesleges végigvárni a creditet. 

Remélem tetszett az első spoilermentes ajánlónk. Nem gondoltam hogy ilyen nehéz konkrétumok említése nélkül véleményt írni, de ha tetszett, és szeretnétek még ilyet, belejövünk! :)

Tibi

ui: 

Hirtelen felerősödtek azok a hangok, hogy a Ragnarokban nem történik semmi, túl humoros, nincs mélysége, nincs karakterfejlődés stb. Ezek a vádak szerintem egy szuperhős képregény feldolgozásnál, de a Ragnaroknál kiváltképp alaptalanok. 

Ne menjünk bele a Képregény műfaj eredetébe, de azt tudni kell, hogy a képregények, és adaptációik eredetileg arról szóltak, hogy amikor értékválság van a világban (ww/gazdasági és morális válságok stb...) hősképet, reményt, és a problémák feldolgozásának megkönnyítését adják a fogyasztóiknak. Mindezt általában humoros formában (erre utal a műfaj neve is: comics) Nincs benne mélység? Hogyne lenne! Mint az archetipikus mesék mindegyikében. Hogyan lesz egy erős lényből valódi Isten, hogyan foglalja el minden karakter a szerepének megfelelő helyet az univerzumban stb... Mit kell feladni azért, hogy önmagunkká váljuk, illetve lehet-e lemondás nélkül fejlődni? A Ragnarok is ezeket boncolgatja. Ráadásul tele van szimbólumokkal. Az elveszett és megunt dolgok bolygója, a Mjölnir, a fél szem stb..de  haj levágás ezek között a legerősebb!

Hiába a skandináv mitológiai alapok, hiába az “Isten” megnevezés a hős helyett, attól még ez egy képregény feldolgozás, hiszen nem az ősi mitológiai történetet filmesítették meg, hanem a Marvel féle Thor történetét, mely nem akar mást, mint szórakoztatni. A Marveles Thor sorozat mégiscsak egy mainstream univerzum része, és ha egyben tekintünk a részekre, ahol Thor feltűnik, megállapítható hogy igenis komoly archetipikus fejlődésen megy keresztül.

Nincs benne karakterfejlődés? Alapvetően a Marvel filmek nem a drámai karakterfejlődésről híresek.  Nade a Ragnarok pont hogy karakterfejlődésről szól. Thor mitológiai önmagává válik, felismeri képessége valódi forrását, megismeri apja múltját stb. Loki karaktere eddig rossz vágányon volt, most került a valódi helyére: nem főgonosz Ő, hanem Csínytevő Isten. A trickster pontos archetipusává válik végre.  Nekem kellemes élmény, jó szórakozás volt, és pont. Nem vártam sem többet, sem kevesebbet. Ez a film zseniális képregény feldolgozás.